Két lábon járó pénzkiadó automaták

One Per Cent: Apple patent turns every stranger into an ATM

A NewScientist hozott le egy cikket az Apple által bejegyzett szabadalomról, amely a pénz kölcsönzés új módszerét vezetné be. Ha épp nincs nálunk készpénz (sicc!) vagy bakkártya, de valamit nagyon szeretnénk azonnal megvenni mondjuk egy boltban, akkor csak elővesszük a telefonunkat, megnézzük, hogy van-e a közelben potenciális kölcsön adó szintén okostelefonnal. Ha talál ilyet a készülékünk, akkor csak megadjuk, hogy mennyi pénzre lenne szükségünk. Ha valaki elfogadja a kérést, akkor megadja a helyzetét, odasétálunk az illetőhöz és átvesszük a kívánt összeget készpénzben.

Ezután értékelhetjük a "tranzakciót", így később már ezek alapján is szűrhetünk a két lábon járó "bankok" között. Ha megtörtént az átadás, akkor a telefonunkon jóvá hagyjuk és a kért összeg az iTunes-os számlánkon kerül terhelésre, a másik félnek pedig jóváírásra. Mivel semmi sincs ingyen a világon, így pl. egy 50 dolláros tranzakción az Apple 5 dollárt keres, a kölcsönadó pedig 3 dollárt (a tervek szerint - bár szerintem ennél kisebb hasznot tesznek majd rá). Ha így marad, akkor ez jó megoldás lehet - de csak igen nagy szükségben - a ad-hoc pénzadó hálózat (angolul: "ad-hoc cash-dispensing network").

Forrás: Fuse/Getty

Képkeresés fejlődése és fontossága

Az eheti HVG-ben (nyomtatott) jelent meg egy összefoglaló cikk a képkeresés, képfelismerés fejlődéséről. Több kutató csapat (XRCE - Xerox csoport, INRIA) dolgozik az intelligens kép elemző- és felismerő módszereken. Már több mint 17 000 fogalomra tanították meg a képfelismerő szoftvert, ennek ellenére az esetek körülbelül egyharmadában képes eltalálni, hogy mi van az elemzett képen. A software-ek jól boldogulnak a nagyobb, szembetűnő tárgyakkal (ember, repülő, autó, épület, állat), de az apró részletek, környezetbe olvadt tárgyak, illetve design-olt formák felismerése gondokat jelent. "A kutatók szerint azonban a gyermekbetegségek dacára a közeljövőben megjelenhetnek az első, kifejezetten átlagfelhasználóknak szánt, komolyabb képfelismerő programok." (Forrás: HVG)

Addig marad a kulcsszavakra történő képkeresés. Mivel a facebookra naponta 300 millió képet töltenek fel, illetve már a google keresője is több esetben a képi találatok előnézetét is listázza a kulcsszó keresés találati eredményei között, így nem hagyhatjuk figyelmen kívül ennek fontosságát. Pár hete a kép találatok megjelenítése is megújult a google szolgáltatásában. Ezért bármilyen weboldal (webáruház, szolgáltató oldal) üzemeltetése során oda a képek meta adatainak megadására. Legyen szó egy logóról vagy apró képi elemről, ne hagyjuk kihasználatlanul. A logó kép tagja (neve), ne logo legyen, hanem a cég neve, vagy a forgalmazott termékre jellemző kulcsszó stb. Sőt, a termék képeket is elláthatjuk a cég logójának vagy nevének vízjelével.

Szóval készüljünk fel a keresés átalakulására.

Az első lecsúszás

Hétvégén síeltem, életemben először. Pár éve már készültem rá, de valahogy sose jutottam el, de most ad-hoc jelleggel összejött a baráti kör és becsatlakoztam az eplényi kiruccanásra. Felszerelésem ugyan nem volt, de egyik barátom kölcsönadta a plusz lécét, bakancsot béreltem, ruházatom meg volt, még a gyerekekkel való szánkózáshoz anno vettem jó kis sínadrágot, a téli sport kabátom pedig szintén megfelelt a feladatra.

Kiértünk, 1 órás előkészület (öltözés, jegyvásárlás) után beültünk a felvonóba és pár perc alatt fent voltunk a hegy tetején. Lélegzetelállító látvány a téli havas erdő, béke és nyugalom árad mindenből. Egy gyorstalpaló tanfolyam a baráti körtől és irány lefelé. Ekézés ezerrel (részemről), suhanás 6 éves srácoktól. Hát igen, ők már egy másik kor szülöttjei. Pár esés, feltápászkodás után sikerült leérnem a hegy aljára.

A második lejtmenet során feladta a kölcsön síléc, a fék visszanyomó pedál eltörött és így nem tudtam felcsatolni. Így kénytelen voltam lábon, síbakancsba, lebaktatni a hegyről és kölcsönözni egy másikat, jó pénzért, és mivel már nem volt sok választási lehetőség, így nem éppen a nekem való léc jutott. Mintha előröl kezdtem volna az egészet. Újra rá kellett érezni, újra kellett tanulni, rengeteg élménnyel megtölthető időt elpazarolva. Közben a szövetkesztyűm is teljesen átázott, fázott a kezem (mert a kesztyűről nem szólt senki), sisak nélkül aggódás volt minden közeledő fa, de azért a negyedik lecsúszás során már esés nélkül lejutottam. A kezdő pályán.

Lehet low-cost módon is elindulni egy hegyen (hogy fel vagy le, azt az adott cél dönti el), és el is érhetünk apró részsikereket, vagy akár hosszútávon is érezhetjük magunkat sikeresnek, de a profi felszereléssel, minőségi partnerekkel gyorsabban, könnyebben és bizonyos értelemben kényelemsebben érhetjük el célunkat, elhúzhatunk a versenytársak mellett.

Éppen ezért célszerű egy webáruház vagy egy online szolgáltatás esetén is olyan partnereket választani, akik magas minőségi folyamatokkal szolgálnak ki minket. Legyen szó számlázásról, futárszolgáltról, informatikai eszközökről vagy áru beszerzésről. Előfordulhat, hogy egy megbízhatóbb rendszer vagy szolgáltatás használata magasabb költséggel jár, de ha bizonyos terheket levesz a vállunkról, tudunk más, fontosabb részfolyamatokra kocentrálni, akkor már megérte a befektetés. Minden rendszer annyira erős, mint a leggyengébb pontja.

Nálam a síléc és a kesztyű volt a leggyengébb pont, és bár így is nagy élmény volt a síelés, az apró bukások pedig fontos részei a tanulási fázisnak (már ha hajlandóak vagyunk észrevenni és tanulni belőle – erről itt írtam), és ha nem is a hegy teteje volt a cél, hanem az alja.

Call-center, mikor lesz véged?

Szeretem a vasárnapot. Dél körül finom ebéd, együtt a család, gyerekek vidám játszanak, aztán asztalhoz ülünk, fújdogáljuk az illatozó, forró húslevest...aztán megcsörren a telefon. Ismeretlen szám, hátha fontos.

Spam. Fizessek elő erre-meg-erre a lapra. Jelzem a hölgy felé, hogy a feleségem délelőtt már közölte, hogy nem alkalmas, így kicsit nyersebb formában tisztáztam a hölggyel, hogy vasárnap délben ebédelni szeretnék, aztán lepihenni. Nem reklám hívásokat fogadni. De neki ez a dolga és értsem meg. Nem, nem értem meg. Attól, hogy neki a call-centerezés kényelmesebb munka, mint elmenni egy dolgozni, attól még a hétvége szent és sérthetetlen, főleg a vasárnapi ebéd. Enyhe vagyok, ha azt mondom, hogy parasztság. Tolakodó és visszataszító. Tessék áttérni az online reklámozásra, mert az akkor jön szembe velem, amikor én akarom. Amikor várom, tudom, hogy jönni fog. Ha kicsit átverve magamat, de én irányítok, én veszem kézbe a mobilom és keresgélek, híreket olvasok, facebookozok, na akkor jöhet a reklám.

De könyörgöm, szokjunk le a hívogatásról legalább a hétvégén, főleg ha már egyszer kértem, hogy ne hívjanak ez ügyben. Főleg ne titkosított számon, de ez már egy másik téma...

Rendelés kezelési hogyan ne

Rendeltem a grandon keresztül egy műszaki bolttól HDMI kábeleket, meg fotózási cuccokat, bevallom, először a grandon. Simán ment, nem volt gond, csak a bolt automatikus visszajelző email-je után érkező emberi email volt kicsit fura:

"üdv

a csomag holnap indul

X Y Kft."

Tudom én vagyok a lehülyézett amerikai kiszolgálási módon "nevelkedett" akadékoskodó user, de azért ennél többet várok el. Valahogy így pl.:

Tisztelt Vásárlónk! (ha a nevet nem tudjuk automatikusan berakni)

Köszönjük megrendelését. Csomagját a holnapi napon postázzuk.

Üdvözlettel

X Y Kft.

Tudom, hogy a lényege ugyanaz, de a jelentése nem. Számomra egy ilyen flegma levél azt sugallja, hogy a csomagommal, a megrendelt termékkel is így fognak bánni. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a vevő szent tehén. Alázattal, tisztelettel és kedvesen bánunk vele. Ha ötödször ír felháborodott emailt, akkor is. Belőle élünk, ennyire egyszerű.

Aztán a rendelés másnapján felhívott egy férfi (nem mutatkozott be, alig értettem mit mond, mert éppen ebédeltem), és a mondanivalója lényege az volt, hogy akkor küldhetik-e a megrendelt termékeket, meg az egyik kábelt kivennék a csomagolásából, mert úgy könnyebb nekik becsomagolni.

Kivehetik persze, de ne hívjanak fel! Azért rendelek online, mert a vásárlást le akarom tudni 3 perc alatt. Nem cseverészni az eladóval, csak céltudatosan megvenni, amit kinéztem. Fizetek, csomag jön és kész.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a megrendelt termékek rendben megérkeztek, de a tüske megmaradt és biztos, hogy többet nem fogok onnan rendelni.

Csomagolási hogyan ne

Kisfiamnak rendeltem az egyik hazai LEGO áruházból vonathoz kiegészítőket. Megérkezett ma a csomag. Döbbenten vettem tudomásul, hogy újságpapírral volt kitömve a doboz. Igen, újságpapírral, amibe a piacon a zöldséget csomagolják, amit a nagyszüleim a kosárba a krumpli alá tesznek, amivel a befőttes üvegeket elválasztjuk, amivel ablakot pucolnak.

Szeretnénk egy webáruházban megrendelt termékünket újságpapírban látni?

Köszönöm, de én nem.

Kritikát, bírod?

Ha szakmailag nem is a legjobb, de a köztudatba, illetve közbeszédbe szinte a legjobban beivódó reklám szöveg a Raiffeisen bank Emesés szövege: „Metált, bírod?”

Nos, a valóságos életben talán a zenei hovatartozásnál is fontosabb, hogy az üzleti életben minket körülvevő és meghatározó emberek véleményét, gondolatait, kritikáit (juj) mennyire fogadjuk el, tudjuk hasznosítani. Két út választható:

1. Nem bírod, nem érdekel, és különben is te mindent jobban tudsz és neked ne mondja meg senki, mikor mit csináljál. Ez mondjuk működhet otthon az asszonnyal (magát a házasságra már nem mondanám a működést), de nem megvalósítható az üzleti életben (hacsak az nem unortodox, bocsi)
2. Bírod, sőt, elé mész a pofonnak, hogy láss, ne csak nézz és rohanj. Persze lehetsz pont te az, aki tutira tudja a frankót (mert ilyenek is vannak, csak kevés és te pont nem leszel köztük), de azt nagyjából mindenki hallotta már, hogy elfogultak vagyunk magunkkal szemben és csak a kitűzött cél érdekel minket. Igen, de egy célt több módon is el lehet érni, és bár minden tiszteletem a fizikusoké, de nem mindig az egyenes a legrövidebb út.

Szóval menjünk elébe a kritikának. Beszéljünk barátokkal, menjünk el (ha korai fázisú a projektünk) start-up eseményekre/versenyekre, a piacunk hasonló szereplőit tömörítő klubestekre, kérdezzünk, beszélgessünk és figyeljünk, hallgassunk. Nem kell Dunának menni, ha valaki azt mondja, hogy szar az egész, amit csinálni akarsz, mert lesz, aki majd azt mondja, ez az évtized szenzációja. Egyiknek sincs igaza, és mindkettőnek van. Mert lehet, hogy jó az öltet, de lehet, hogy rosszul álltál neki a megvalósításnak. Mert az öltet csak egy szelet. Pici szelet. A megvalósítás, a cél elérése, a megfelelő út megtalálása, na az a meló. És azt nem mindegy, hogyan kezded el, hogyan haladsz végig. Nem kell feltalálnod a spanyolviaszt, nem kell büszkeségből új ösvényeket taposnod, ha 1 méterrel arrébb már kitaposták előtted ugyanazt. Merj tanulni, kérdezni, követni. A kritikát hallgasd meg (n alázatosan!), gondold át, elemezd mi az, amit abból hasznosítani tudsz, fordítsd a saját oldalara, kovácsolj belőle előnyt. Minél több oldalról „kapod a pofont”, annál stabilabban fogsz állni.

Ja és ha már teljesen megtorpantál, nem tudod merre indulj tovább, akkor keress meg egy üzleti tanácsadót. De a legjobb, ha már az első lépések előtt kikéred a tanácsát. Rengeteg elpazarolt időt és pénzt spórolhatsz meg. Én már csak tudom.

Ja és ha a metált is bírod, nem csak a kritikát, akkor katt ide:

Stratovarius - Paradise