Tavaly szeptemberben, a nyár elmúltával kellemes, hűvös reggelre ébredtünk egyik szombaton. Összepakoltuk a szükséges felszerelést, az energiát adó ételt, italt, megfelelő öltözetet és elindultunk életem első félmaratonjára. Half.
Izgalom, egészséges félelem fogott el, ha őszinte akarok lenni magammal, nem edzettem rá megfelelő módon, de nem is lehet mindig mindenre felkészülni, testileg. Ezért fontos volt, hogy szellemileg ott legyen az ember.
Maga a pálya nagyon szép részen futott, a hőmérséklet ideális volt, a szint emelkedés 277 méter. Veszprémiként hozzá vagyok szokva a futás során az emelkedőkhöz és a lejtőkhöz, de ez durvábbnak ígérkezett. Szerencsére a pálya egy részét ismertem már az Ultrabalatonról, akkor is itt futottam.
A hétköznapi futások során 4:40-es, 5:00-ás pace-eket szoktam futni, és ezt 13 km-ig tudom is tartani.
A rajt előtt megfogalmaztam egy célt, hogy 2 órán belül szeretném lefutni a félmaratont. Ehhez kb 5:30-as átlagot kell futnom kilométerenként. De a végén is, az utolsó kanyarban is. Nem tűnik nehéznek, hiszen te magad döntöd el, hogyan futsz. Ha egyedül vagy. De külső hatások miatt sokszor lankad a figyelem, ezért kell ésszel futni és nem erővel. Fontos, hogy a rajtnál a tömeg lendülete ne ragadjon magával, vagy ha valamelyik szakaszon a hátad mögött, szinte a nyakadban érzed a másik versenyzőt, akkor ne kezdj el versenyezni, mert belemehetsz egy olyan hajszába, ahol idő előtt elfáradsz és a saját célkitűzésedet nem fogod elérni.
Ugyanez a nyomás érezhető egy projekt során is, ahol az ügyfél által meghatározott határidőre és budget-re is folyamatosan figyelned kell. Folyamatosan szállítanod kell, jó minőségű funkciókat, kevés bug-gal.
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy ezt a nyomást átterheled a csapatra és termelési stressz alatt tarod őket, nem is feltétlenül szándékosan. Egy rövidebb projekt (4-5 sprint) alatt is tud káros lenni ez a munkamenet, de egy nagyobb lélegzetvételű (1 éves) projekt során nagyon nagy károkat tud okozni a csapatnak, a cégnek és az ügyfélnek is.
Ha ilyen nyomás alatt tartod a csapatot (és magadat), akkor az alábbi problémákkal, hibákkal találkozhatsz:
- planning, grooming elhagyása, elnagyolása
- tervezési feladatok kihagyása
- ezek következtében rossz minőségű funkciók lefejlesztése
- ennek következtében bug hegyek
- demotivált csapat
- nem jön létre a csapat hangulat
- funkciók, igények nem megfelelő felmérése
- refaktorálás hegyek (amire persze nem lesz idő)
- felmondások
Ilyen hibákkal és egy ilyen csapattal nehéz fenntartani az ügyfél elégedettséget, így mindenképpen azt javaslom, hogyha még ez több konfliktust is szül az ügyféllel, hogy a csapatot hagyd nyugodtan dolgozni, adj időt tervezésre, amíg nincs egy funkció rendesen követelmény elemezve, addig ne add oda a csapatnak (a csapat pedig ne fogadja be azt!).
Ahogy a félmaratonra, úgy egy projektnél sem tudsz mindig mindenre felkészülni, mindig lesznek váratlanul felmerülő problémák, de ilyenkor nagyon fontos, hogy azt tudd mondani, “Jó, most álljunk meg, gondoljuk át a problémát, állítsunk fel megoldási utakat.” Ésszel, racionálisan gondolkodva kell a helyzetet kezelni és nem elrohanni az elején a tömeggel.
A félmaraton alatt sokszor kellett észnél lennem és szándékosan visszafognom magam, mondani, hogy "Állj!", "Lassan!", hogy legyen erőm a teljes szakaszon. Tudatosan kell lépésről lépésre haladni, a külső tényezőket amennyire lehet kizárni, és akkor elérhető a cél. Akár még előbb is, nehézségek nélkül.