Gyermek koromban nagyon sokszor barkácsoltunk otthon apámmal, rengeteg minden magunk építettünk, vagy javítottunk meg. Gyakran előfordult kaptár vagy kerti műhely építésekor, hogy még este 10-kor is kint dolgoztunk. Mert nem volt holnap, és mert nem volt 100%-osan tökéletes. A milliméterek bűvöletében nőttem fel, az igazán jó sem volt elég jó. Nem, nem Steve Jobs volt az apám. :-)
A szerencse, meg a tenni akarás úgy hozta, hogy eltölthettem karbantartóként 2 nyarat egy amerikai gyerektáborban. A takarítás, autók rendbe tartása mellett rengeteget dolgozhattam fával is, ami a gyerekkori munkákkal együtt szépen megfertőzött. Igyekeztem minden munkát a lehető legprecízebben elkészíteni, sok káromkodás és bosszúság mellett, főnökeim nagy örömére. Bár elégedettség mérétke inkább az elkészültésg volt, és nem az apró részletek precíz kidolgozottsága.
Az élmények mellett a fa szeretete is megmaradt, így első otthonomban bútorokoat készítettem, majd később a kertbe a gyerekeimnek fa várat, fatárolót fából (:-)), kerítést, stb. Mindig ott a vállamon a súly, hogy tökéletesnek kell lennie, 8 méteren sem lehet 3 mm-nél nagyobb eltérés. Amit soha senki nem vesz észre, nem veregetik meg a vállam, de sokkal több időt és energiát emészt fel.
Egyik jübarátom az építkezéskor 3 hónapg glettelte, csiszolta a plafont, reflektorral világította meg, hogy tökéletes legyen a plafon. Mert 1 hét után már rá se fogsz nézni, és senki se felszegett fejjel mászkál a lakásban. (sarcasm)
Mondhatjuk, hogy de legalább tökéletes lesz, de mint az ilyen emberek, a maximalisták egy csoportja sosem éljük át a katarzist, nincs igazi sikerélmény, mert hiába készül el a mű, mi látjuk azt a 2 mm eltérést, a nem megfelelő illeszkedést, azt a vékony csíkot a plafonon.
Majd jött az agilis módszertan megismerése, tanulmányok, könyvek, oktató anyagok átolvasása, értelmezése, és az MVP fogalma (Lean startup). A felismerés, hogy az egyik online projektem egyik buktató faktora az volt, hogy a startnál egy tökéletes és teljes termékkel akartam elindulni. Mint kiderült, felesleges funkciókra költöttem el időt, pénzt, energiát, olyan fejlesztésekre, amelyek nem segítették, vagy semmilyen hatással nem voltak a növekedésre, bevételre.
Fura kettősség van a fejembe, mert úgy érzem, hogy a maximalizmusom és az MVP nem fér meg egymással. Kicsit boncolgatva a dolgot nem ennyire rossza a helyzet. A kettő ugyan nem zárja ki egymást, csak koncentráltan kell használni. Célszerű az MVP-t meghatározni, és az azon belül lévő részeket profin elkészíteni, az egyes funkciókat üzleti értékek szerint súlyozni és ennek megfelelően költeni rá erőforrást.
Hétköznapi eseményre adoptálva: a kutyaházat úgy készítettem el, hogy összességében jól néz ki, szigetel minden oldalról, megfelelő nagyságú nyílás van rajta, a tetőről lefolyik a víz, és szépen le van festve. Viszont nem lett minden darab fa tökéletesre lecsiszolva, hiszen a 3 réteg festék úgyis eltakarj az esetleges hibákat, az illesztések nem mm pontosak. Viszont kevesebb dő alatt kész lett, a gyerekek tudtak segíteni, mert nem a precizitásra koncentráltam (megvalósult a csapatmunka), és az elkészült termék minden értelemben megfelel a célnak, hosszűtávon is.