Telekocsikázás: a túlóra megmentője, az agilitás halála

Környezetvédelmi szempontból nagyszerű lépés a telekocsikázás, mint rendszer elterjedése. Idehaza ugye az oszkár és a blablacar a legismertebb, de egyre több a saját, főleg munkatársak közötti szerveződés is.

A Virgo kihelyezett irodájában Balatonfüreden dolgozunk, de a legtöbbünk Veszprémből "jár be" dolgozni. Nem egy nagy távolság, kb. 20 perc autóval. Mivel sokan jövünk egy helyről így adja magát, hogy a kezdetekkor bevezettük a telekocsi rendszert, amíg nyár volt és nem kellett reggel a fiúkat az oviba vinni, addig még én is rendszeresen vittem a többieket.

Bár több kritika is érte az irodát, hogy nálunk fél 5-kor kiesik a billentyűzet a kezünkből, ezt betudtuk eddig annak, hogy Pesten más a munkarend (10-18), mint vidéken (8-16). Errefelé ugye nem annyira sűrű a tömegközlekedési infrastruktúra, így ha délután a sofőr már menni akart, akkor bizony az utasok is kénytelenek voltak, a Bakonyba még nem fúrtak metrót...

Eddig ezzel nem is volt gond, viszont egy komolyabb projekt kapcsán már a saját PO bőrömön tapasztaltam, hogy milyen hatással van a telekocsikázás a teljesítményre:

- be nem fejezett story

- elfelejtett commit

- bug

- csökkenő velocity

Hogy miért? Mint fent említettem, ha a sofőr indul, akkor menni kell. Ha egy csapaton belül lenne az egy autóhoz tartozó társaság, akkor nem lenne ilyen gond. De jelen esetben 2-3 csapatról van szó, sőt az épületben dolgozó másik cégből is van, aki a munkatársaimmal jár dolgozni, tehát ő hozzá is kell igazodni.

Mi a megoldás?

Jelen esetben most annyit tettünk csapaton belül, hogy kijelöltünk a sprinten belül két milestone-t és ahhoz tartozó 2 napot (értelemszerűen az egyik a demo előtti nap), amikor addig nem megyünk haza, amíg nincs minden vállalt story kész (ha az időn kívül más akadályozó tényező nincsen). Ezen a napon mindenki így készül, külön autóval jön.

Logolni vagy nem logolni, ez itt a kérdés

Számomra az egyik legkedveltebb része az agilis módszertannak, hogy a csapat saját maga határozza meg azt a szabály rendszert, amiben dolgozni szeretne sprintől sprintre. Ha a közösen megalkotott szabályok mégsem bizonyulnak megfelelőnek, akkor a csapat a retrospective keretében módosíthat rajta, elvethet egyet, hozzáadhat újat a listához. Jelenlegi csapatom egyik ilyen kitétele volt, hogy nem kötelező a logolás, vagyis nem fognak logolni. (ez amúgy céges szinten is sokszor vita tárgya)

Egy nagy projekt kezdetekor, tele lelkesedéssel és ekkora kihívással szemben állva PO-ként erre simán áldásomat adtam, hiszen úgysem ezen fog múlni egy sprint sikeressége. És valóban, nem is volt ezzel semmi gond, planningen megvolt a becslés és kész, jobban fókuszáltunk a SP-kra.

Az első problémák most adódtak, amikor realizáltuk, hogy csúszunk a projekttel és tudni kellene, hogy milyen sebességgel halad a csapat (óraszámmal) és a hátralevő taskok mennyi idő alatt hozhatóak le. Nem mindenki logolt, aki logolt az is össze-vissza, így nincs a kezünkben egy pontos mérőszám, így a jövőre vonatkozó kalkulációnk is csak becslés lehet. Meglepően alacsony napi óraszám jött ki, és nem csak a logolás miatt, hanem a lehozott storykra adott becsléseket összeadva is. A csapat elé tárva ezt az értéket ők is meglepődtek és realizálták, hogy ez valóban kevéske.

Úgy látszik a boardból, hogy rákapcsoltak, kíváncsi leszek ebben a sprintben mennyi lesz a vége.

Akcióként hoztuk, hogy mostantól mindenki pontosan logol a projekt végéig.

A jövőre vonatkozó tanulság, hogy sajnos nem mindenben lehet engedni a csapatnak, a mérőszámok fontosak a projekt egésze alatt. Megfelelő becslés, és következetes logolás mellett időben észre lehet venni a csúszást és időben reagálni, beavatkozni.

Tippek logoláshoz:

- backend és frontend külön subtaskra logoljon

- ha Jira-t használsz, akkor nézd át az exportot, mert nem mindig számol rendesen

- automatikus log tool használata

Edzés

Kedves munkáltatóm által lehetőségem van ingyen sportolni, így hosszű kihagyás után végre megint járok edzeni. Bár otthon is volt fekpadom, meg súlyzókészletem, de Kondo: Rend a lelke című könyve alapján igyekszünk a felesleges, évek óta nem használt tárgyaktól megszabadulni. Először nehéz, de a végeredmény felemelő, hogy kevesebb tárgy fogságában élsz.

Na, de vissza a sportra. Szóval elkezdtem újra edzeni járni. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon vékony testalkatú vagyok, amihez magasság is jár, így elég viccesen nézek ki a kigyúrt emberek között. De nem nagyon érdekel, hiszen ők is elkezdték valahol, senki sem születik Terminátornak. :-) Sokak számára lehangoló és hamar feladják, amikor mellettük 80-100 kilóval nyomnak fekve emberek, és ő még a 10 kiló alatt is nyög. Ez nagyon rossz hozzáállás. El kell kezdeni kis súlyokkal, kitartóan, alázattal, hétről hétre erősödve csinálni, fejlődni.

Ugyanígy van a munkában is. Még ha jók is vagyunk a szakmánkban, mindig van kitől tanulni. Kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e a kritikát meghallgatni, értelmezni, és egyre nagyobb súlyokat magunkra pakolva fejlődni. Sokat segíthet ebben, ha van egy mentor (nekem szerencsére van, több is), akitől szakmai trükköket le lehet lesni, akinek a tapasztalataiból tanulva nekünk nem feltétlenül kell ugyanazokat a hibákat elkövetnünk.

Mindez persze nem fog menni megfelelő kitartás nélkül.

Felesleges sorban állás

Minden alkalommal jót nevetek magamban, amikor bejelentik a hírekben mint valami óriási dolgot, hogy 2 Ft-tal emelik a benzin árát és mindenki rohan tankolni, akár negyed óráig is sorba állva. Ha egy kicsit is tovább látunk a bejelentés manipulatív voltán, akkor számoljunk.

Miközben ott várakozik a sorban, leálltja az autót, újra indítja a motort, 5 méterrel arrébb gurul a másfél tonnával, majd tovább várakozik, kicsit megint előbbre gurul és így tovább. Ahogy nőztem, legalább 6-7 kocsi szokott így várakozni egymás után. Átlagos autó üzemanyagtartályát véve, ami mondjuk 50 liter, 2 Ft/liter kedvezményél 100 Ft megtakarítást jelent egy tankolás. Big deal! A sorbanállás alatt legalább fél liter elfogy, ami mai árakkal számolva 150-200 Ft. Megérte. Több benzint elpazarol, mint amit megspórol. És akkor az ott töltött semmibe veszett időről nem is beszéltem.

Ugyanilyen pazarlás olyan funkciók lefejlesztése, amit senki nem fog használni, vagy nem szolgál üzleti értéket. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy egy ügyfél bele van szerelmesedve egy funkcióba vagy annyira vakon hisz valamiben, hogy mindenáron át akarja tolni annak fejlesztését a csapaton.

Mit tehetünk mi PO-k ilyenkor? Több módszer is a segítségünkre van.

5 whys

Használjuk a 5 whys technikát az adott funkcióval kapcsolatban és hamar ki fog derülni, hogy tényleg van értelme a kívánt funkciónak vagy nincs.

Üzleti érték

Puszta számokkal határozzuk meg, hogy mekkora üzleti értéke van az adott funkciónak, miben segíteni a ROI, a bevétel növekedését.

Konkurencia vizsgálat

Természetesen nem szentírás a konkurencia, de jó kiindulási alap lehet, ha az előnyben lévő versenytársnál sem használják az adott funkciót. Mivel én is voltam ügyfél szerepben, így jól tudom, hogy nehéz meggyőzni valakit annak az éllentétjéről amiben nagyon hisz. 

Viszont product ownerként az a feladatunk, hogy segítsük az ügyfelet, tudjuk nemet mondani neki, ha szükséges, és egy olyan termék létrehozásában támogassuk, ami valóban nyereséget fog termelni neki.