2012. dec. 12.

Csomagolási hogyan ne

Kisfiamnak rendeltem az egyik hazai LEGO áruházból vonathoz kiegészítőket. Megérkezett ma a csomag. Döbbenten vettem tudomásul, hogy újságpapírral volt kitömve a doboz. Igen, újságpapírral, amibe a piacon a zöldséget csomagolják, amit a nagyszüleim a kosárba a krumpli alá tesznek, amivel a befőttes üvegeket elválasztjuk, amivel ablakot pucolnak.

Szeretnénk egy webáruházban megrendelt termékünket újságpapírban látni?

Köszönöm, de én nem.

2012. dec. 2.

Kritikát, bírod?

Ha szakmailag nem is a legjobb, de a köztudatba, illetve közbeszédbe szinte a legjobban beivódó reklám szöveg a Raiffeisen bank Emesés szövege: „Metált, bírod?”

Nos, a valóságos életben talán a zenei hovatartozásnál is fontosabb, hogy az üzleti életben minket körülvevő és meghatározó emberek véleményét, gondolatait, kritikáit (juj) mennyire fogadjuk el, tudjuk hasznosítani. Két út választható:

  1. Nem bírod, nem érdekel, és különben is te mindent jobban tudsz és neked ne mondja meg senki, mikor mit csináljál. Ez mondjuk működhet otthon az asszonnyal (magát a házasságra már nem mondanám a működést), de nem megvalósítható az üzleti életben (hacsak az nem unortodox, bocsi)
  2. Bírod, sőt, elé mész a pofonnak, hogy láss, ne csak nézz és rohanj. Persze lehetsz pont te az, aki tutira tudja a frankót (mert ilyenek is vannak, csak kevés és te pont nem leszel köztük), de azt nagyjából mindenki hallotta már, hogy elfogultak vagyunk magunkkal szemben és csak a kitűzött cél érdekel minket. Igen, de egy célt több módon is el lehet érni, és bár minden tiszteletem a fizikusoké, de nem mindig az egyenes a legrövidebb út.

Szóval menjünk elébe a kritikának. Beszéljünk barátokkal, menjünk el (ha korai fázisú a projektünk) start-up eseményekre/versenyekre, a piacunk hasonló szereplőit tömörítő klubestekre, kérdezzünk, beszélgessünk és figyeljünk, hallgassunk. Nem kell Dunának menni, ha valaki azt mondja, hogy szar az egész, amit csinálni akarsz, mert lesz, aki majd azt mondja, ez az évtized szenzációja. Egyiknek sincs igaza, és mindkettőnek van. Mert lehet, hogy jó az öltet, de lehet, hogy rosszul álltál neki a megvalósításnak. Mert az öltet csak egy szelet. Pici szelet. A megvalósítás, a cél elérése, a megfelelő út megtalálása, na az a meló. És azt nem mindegy, hogyan kezded el, hogyan haladsz végig. Nem kell feltalálnod a spanyolviaszt, nem kell büszkeségből új ösvényeket taposnod, ha 1 méterrel arrébb már kitaposták előtted ugyanazt. Merj tanulni, kérdezni, követni. A kritikát hallgasd meg (n alázatosan!), gondold át, elemezd mi az, amit abból hasznosítani tudsz, fordítsd a saját oldalara, kovácsolj belőle előnyt. Minél több oldalról „kapod a pofont”, annál stabilabban fogsz állni.


Ja és ha már teljesen megtorpantál, nem tudod merre indulj tovább, akkor keress meg egy üzleti tanácsadót. De a legjobb, ha már az első lépések előtt kikéred a tanácsát. Rengeteg elpazarolt időt és pénzt spórolhatsz meg. Én már csak tudom.


Ja és ha a metált is bírod, nem csak a kritikát, akkor katt ide:

Facebook