Szakik és a weboldal

A neten böngészve gyakran belefutok, főleg így a felújítás során különböző szakik tákolt weboldalaiba. Igen, tákolt, szomszéd Pistike által tákolt. Ezzel azt hiszem a jellemzését ki is merítettük.

Felmerül bennem a kérdés, hogy miért gondolja azt valaki, hogy szükséges létrehoznia egy ilyen online valamit. Minek? Hogy több legyen a munkája? Miért jött innen forgalma? Mert Google Analytics kódot már ugye nem sikerült beilleszteni a kódba. Google keresési találati listában hányadik helyen van? Ja, hogy SEO-ra már nem telt Pistike tudásából. Értem. AdWords? Mi fán terem, igaz?

Kérdés: kell-e egy szakembernek honlap? Vagy finomítsunk a kérdésen: milyen szakembernek van szüksége weboldalra? Tovább menve, milyen weboldalra van szüksége?

Véleményem és tapasztalatom szerint a kétkezi szakembernek (ha jó!), nincs szüksége vevő szerzési szempontból honlapra. Mert nincs ideje vele annyit foglalkozni, hogy érdemben onnan jöjjenek a megrendelései, őt inkább az offline világban fogják megtalálni, ismerősi ajánlással. Mire használhatja akkor az online megjelenést? Sokan bizonytalanok, hogy valóban szépen és jól dolgozik-e az ajánlott szakember, így a referenciák megtekintésére könnyebb és kényelmesebb módja, mint pl. a házamhoz küldeni egy leendő megrendelőt. True story.

De kell-e domaint bérelni, weboldalra költeni ehhez? Nem elég mondjuk a facebookon egy saját page-t létrehozni a képek feltöltéséhez? Szépe albumba rendezni az adott munkákat?

Térjünk rá az online szakemberekre. Tényleg szükséges ahhoz egy külön weboldal, hogy a telefonszámát és az email címét kiírja? Really? Ott a LinkedIn, use that.

És köszi, hogy nem szemeteled tele az internetet.

Multi kulti 5. rész - A munkatársak megtartása

Sajnos szerencsém van betekintést nyerni egy multinacionális vállalta életébe is, ahol rengeteg, a normális logikának ellentmondó folyamat működik. Ebből szemezgetnék most párat, illetve osztanám meg a saját tapasztalatomat, véleményemet:

Képezzünk szakembereket és tartsuk is meg

Gondolom nem vita tárgya, hogy egy cég versenyképességéhez az ott dolgozó szakemberek tudás szintje, tapasztalat is nagyban hozzájárul. A legcélszerűbb eleve olyan embereket felvenni (és megfizetni!), akik máshol már végigjárták a fontosabb képzéseket, nem kevés pénzért. Ha mégsem sikerült ilyet találni, akkor a meglévő állományt kell tudással felvérteznünk. A mai technikai lehetőségek mellett már nem lehetetlen, hogy külföldi tanártól, online szerezzük meg a tudást, akár a hazai beülős képzési ár töredékéért. Célszerű egyszerre több embert is az adott oktatásra elküldeni, hogy kiesés esetén legyen mindig valaki aki az adott feladatot el tudja végezni (I love keresztkompetencia). Ez igen fontos, hogy mindig legyen olyan emberünk, aki képes egy adott kollégát helyettesíteni, de nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is. Ennek eléréséhez az egyik legjobb módszer, ha vállalaton belül alkalmazzuk a job rotation elvet, így az elméleti tudás a gyakorlattal párosulva hosszú távon fenntartható.

Mint említettem a tudásbázis az egyik legfontosabb, főleg egy fejlesztési központ esetén. Nos ehhez képest idénre lehúztak minden képzést az osztályok kereteiből.

Persze ez nem is lenne olyan feltűnő az alábbi cégen belül működő párhuzamos univerzumok nélkül:

- olyan embereket vesznek fel, akik nulla nyelvtudással rendelkeznek, holott a betöltendő pozícióhoz szükséges a nyelvtudás. Na, nekik fizetik a nyelvoktatást.

- az idei évi célokhoz minden dolgozónak be kell írni, hogy milyen képzésen szeretne részt venni (könyörgöm, minek, ha ugyse mehet!?)

- olyan feladatokat vesznek át az anyacégtől, amelyhez a megfelelő tudású ember nincs. Tanfolyam keretében lehetne ezt a tudást megszerezni, de arra nem mehet el a munkavállaló.

Ha valamilyen úton módin mégis sikerült megfelelően kiképezni egy szakembert nem kis költségen, akkor tartsuk is meg. Hiszen drágább egy új embert újra felkészíteni, mint a jelenlegit megtartani. És a megtartás alatt nem csak a bér szinten tartását értem. Nem feltétlenül ez az elsődleges, hiszen, ha valaki jól érzi magát a munkahelyén, ahol napi 8-10 órát eltölt, ott a pénz kérdés hátrébb fog szorulni.

Akkor mivel? Kvalitásának megfelelő munkával, kihívással. Nincs annál demotiválóbb, mint fenntartani egy hardware-es fejlesztői csapatot, akiknek az a fő munkájuk, hogy  excel táblákat töltsenek ki, és specifikációkat olvasgassanak, írogassanak, mert nem képesek (nem is akarnak) nekik igazi fejlesztői munkát adni. Végül is ha van rá havi 3x450 000 Ft kidobandó pénz...

Helyi HR

Persze a fenti problémák megoldásához az is szükséges lenne, hogy a HR ismerje az adott munkahelyek sajátosságait, igényeit és feladatit. Bullshit propaganda gyártás helyett beszélgetni kéne az emberekkel, törődni velük, nem pedig nyitvatartási(!!!) időt meghatározni, amikor merészelhetsz odamenni. Napi 2x1 órát kap az 1500 fő, hogy bemerészkedjen a HR elefántcsont toronyba.

Folytatás következik.

Multi kulti 4. rész - PDCA system Vs. UX

Talán ismert az a megállapítás, hogy minden rendszer annyira erős, mint a leggyengébb eleme.

Az általunk használt PDCA rendszer az egyik ilyen elem. Nem az erősebb részhez tartozik. :-)

UX szempontból katasztrófa, logikát nem találni benne és következmények nélkül lezárhatok vagy továbbíthatok bármilyen hozzám rendelt feladatot.

UX szempontból katasztrófa. Vagy ezt már írtam?

Problémák kezelésére és hatásos megoldására lett kifejlesztve, nem kevés pénzért, és nem használható. Oké, hogy multi és nem valamelyik sarki webáruházról van szó, de nem is kéne annál bonyolultabbnak lenni. Mégis sikerült. UX szempontból katasztrófa. Ja ezt már írtam.

Multi kulti 3. rész - Mire (ne) használjunk egy fejlesztői erőforrást

Adott egy fejlesztő, akinek az (lenne) a dolga, hogy napi szinten termékek megújításával, újak kitalálásával, hibák javításával, termelés támogatásával foglalkozik. Ezért fizetik. Nem is rosszul.

Ehhez képest az alábbi dolgokkal kell foglalkoznia:

- tollat, papírt és egyéb iroda eszközöket kell rendelnie, a megrendeléseket megírnia egy túlbonyolított rendszerben

- anti-korrupciós videókat nézegetnie és teszteket kitöltenie (pedig sosem kerül beszállító közelébe)

- olyan termelést érintő képzésekre elmennie, ami nem érinti az ő munkáját

- havonta percre pontosan össze kell számolnia a munkaidejét, mert a titkárnő asszisztens 1 éves ottlét után sem képes még rendesen felvinni és javítani az időadatokat

- olyan visszajelző kérdőíveket kitöltenie, aminek semmi látszata vagy következménye nincs

És ez csak a jéghegy csúcsa...

A mi utcánk(ban)

Egy új kezdeményezésre figyeltem fel tegnap a facebook hírfolyamomat olvasgatva: miutcank.hu.

Közösség építés, egymás segítésével. Érdeklődve olvastam a projekt lényegét, amit az alábbi módon foglal össze az ötletgazda:

"A Miutcánk.hu egy közösség-fejlesztő platform, ahol a szomszédok jobban megismerik egymást, pénzt és időt takarítanak meg és közben jószomszédi viszonyba kerülnek a közelben lakókkal."

"CÉLUNK:

Egy olyan társadalmi változást előidézni, ami pozitívan hat a lakóközösségekre, növeli az emberek összetartó erejét és egymás iránti bizalmát."

Teljesen ésszerű, remek ötlet, gratulálok hozzá!

Azonban kicsit szkeptikus vagyok vele szemben. A jelenlegi társadalmi berendezkedés mellett kevés olyan ember van, aki szívesen megosztaná, hogy pontosan milyen felszerelése van otthon. Bár tömegével posztolunk erről képeket a facebook-on, az mégsem ugyanaz, ha leírom konkrétan, hogy pl. van egy Bosch PCM 7-es gérvágóm otthon, potom 40.000 Ft értékben, stb. Ha ügyesen összekapcsoljuk a mi utcánkat a facebookkal, akkor majd azt is láthatjuk, hogy ki mikor nincs otthon és pontosan milyen gépeit hagyta hátra (nem ötletet adok, hiszen ehhez nem kell nagy ész).

Szóval szuper kezdeményezés, de nagyon nehéz lesz a kezdeti bizalmatlanságot legyőzni, átlépni. Másik kérdés, hogy a szomszéd utcában már még kevésbé ismerem az embereket, illetve a kölcsönadott tárgyakért ki és hogyan fog felelősséget vállalni?

Másik szolgáltatás a barterezés: "ing varrásért kép felfúrás a falra". Apróságok esetében akár működhet is (mondjuk ehhez miért menjek online, ha át tudok szólni a kerítésen?), de nagyobb "értékű" munkák esetében már kialakulhat olyan érzés a másikban, hogy nem kap annyit, amennyit ad. Azt pedig sokan nem viselik el hosszú távon, illetve ki dönti el, milyen munka mennyit ér cserébe?

Kíváncsian várom, hogy mit fognak kihozni a projektből! Drukkolok, jó az ötlet, de kényesen vigyázni kell a megvalósításra.

Javaslom továbbá annak a ténynek a megvizsgálását, hogy hasonló címmel már működik egy hasonló oldal (ha van közös érdekeltség akkor mea culpa): http://www.amiutcankban.hu/