Kedves munkáltatóm által lehetőségem van ingyen sportolni, így hosszű kihagyás után végre megint járok edzeni. Bár otthon is volt fekpadom, meg súlyzókészletem, de Kondo: Rend a lelke című könyve alapján igyekszünk a felesleges, évek óta nem használt tárgyaktól megszabadulni. Először nehéz, de a végeredmény felemelő, hogy kevesebb tárgy fogságában élsz.
Na, de vissza a sportra. Szóval elkezdtem újra edzeni járni. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon vékony testalkatú vagyok, amihez magasság is jár, így elég viccesen nézek ki a kigyúrt emberek között. De nem nagyon érdekel, hiszen ők is elkezdték valahol, senki sem születik Terminátornak. :-)
Sokak számára lehangoló és hamar feladják, amikor mellettük 80-100 kilóval nyomnak fekve emberek, és ő még a 10 kiló alatt is nyög.
Ez nagyon rossz hozzáállás. El kell kezdeni kis súlyokkal, kitartóan, alázattal, hétről hétre erősödve csinálni, fejlődni.
Ugyanígy van a munkában is. Még ha jók is vagyunk a szakmánkban, mindig van kitől tanulni. Kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e a kritikát meghallgatni, értelmezni, és egyre nagyobb súlyokat magunkra pakolva fejlődni. Sokat segíthet ebben, ha van egy mentor (nekem szerencsére van, több is), akitől szakmai trükköket le lehet lesni, akinek a tapasztalataiból tanulva nekünk nem feltétlenül kell ugyanazokat a hibákat elkövetnünk.
Mindez persze nem fog menni megfelelő kitartás nélkül.