Kivel teszteljünk és hogyan állítsuk össze a tesztelői csapatot?

Sokszor elszomorít, hogy funkciók fejlesztés, de még annak előzetes követelmény elemzése során sem vonják be az érintetteket, akik később azt használni fogják. Egy-egy bonyolultabb folyamat során lehetetlen, hogy összeszedjük és rendelkezzünk mindazzal a tudással, tapasztalattal, ami a teljes és pontos definiáláshoz szükséges, nem ismerhetjük a negatív ágakat és kivételeket sem, vagy olyan idő befektetéssel járna, amely nem fog megtérülni.

A funkció tesztelés során is érdemes olyan résztvevőkkel, csapattal elvégeztetni a tesztelést, amely pontosan ismeri a funkciót és a hozzá kapcsolódó folyamatokat, bemenő és elvárt kimeneti adatokat. Ahogy a követelmény elemzésnél, úgy a funkció tesztelésénél is úgy szoktam a résztvevőket összeválogtani, hogy legyen benne pozitív szemléletű egyén, és nagyon kritikus, mindenben hibát kereső ember is. Így szélesebb visszajelzést kapunk, és csökkenthetjük a megerősítési torzítás hatását.

Gyakori az a hiba is, hogy egy feladat definiálásakor a tesztelő csak az elvárt eredmény szerinti utakat járja be, a hétköznapi felhasználáskor felmerülő utakkal, lehetőségekkel nem számol, hiszen nem feltétlenül ismeri azt. Emiatt is fontos, hogy kritikus folyamatokat érintő funkcióknál ne csak a fejlesztő csapat tesztelője ellenőrizze a megvalósított feladatot, hanem a rendszert majd napi szinten használó munkavállalót is bevonjuk a tesztelésbe.

Ahogy írtam a korábbi posztban, a külső rendszereken átívelő folyamatok esetében pedig a különböző fejlesztő csapatok tesztelőinek kell(ene) összedolgoznia, ha lehetséges, vagy ilyen esetben is a megrendelő munkavállalóját kell bevonni a tesztelésbe.

Hogyan legyünk jó munkaadók

Sokan azt gondolják, hogy ha valaki jó munkaadó, akkor ott biztos henyélés zajlik, kevésbé produktív a vállalat. Nem egy esetben tapasztaltam, hogy a felsőbbrendűség, a megfélemlítés és szigor eszközével próbálják a munkavállalókat minőségi folyamatok végzésére serkenteni. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy ez csak bukáshoz vezethet. Kérdés, csak a mikor.

Egy multinál lévő menedzser alkalmazta előszeretettel, hogy állandó stresszben tartotta az embereket, hogy bizonyítsa képes az adott szegmenst megfelelően, produktívan vezetni. Az eredmények döbbenetesek voltak, amiket persze a vezető nem látott  Megnövekedett a táppénzes napok száma, a kimutatásokat állandóan kozmetikázták, így elfedve a valós problémákat, esélyt sem adva azok megoldására.

A mérnöki csoportnál pedig az volt a "szokás", hogy a feladat körtől teljesen idegen task-okat is el kellett végezniük. Szinte már adminisztratív munkával telt naponta 1-2 óra. Mondhatnánk belefér, de akkor számoljunk egy kicsit:

Legyen a csoportban 8 mérnök. Akik napi 8 órát dolgoznak fejenként, havonta összesen 20 napot. Legyen a bruttó átlag órabérük 2 800 Ft. Ha csak naponta 2 órát foglalkoznak más dolgokkal (adminisztratív, gép beállítás, HR ügyek stb.), akkor egy hónapban az alábbi összeget dobtuk ki az ablakon:

8*2*20*2 800 Ft = 896 000 Ft

Igen, egy kis csoport esetén ez havi bruttó 896 000 Ft (járulékok nélkül!), amit az ablakon kidobunk. Döbbenet, igaz? És ez csak egy kis cég esetén. Ez éves szinten 10 752 000 Ft. Még mindig járulékok nélkül. Ha mondjuk egy technikust, vagy egy diákot bíznánk meg a csip-csup ügyek intézésével (mondjuk minimálbérért), akkor ennyi lenne az éves kiadás:

98.000 Ft*12 = 1 176 000 Ft

Szóval vegyük észre, hogy a mérnöki (vagy más szakképzett munkaerő) órabére nagyon drága és felelőtlenség azt elpazarolni. Tegyünk a kezük alá minden a munkához, megfelelő gépeket, szoftvert és ne nekik kelljen futkározni ügyeket intézni.

Alap feladatokhoz vegyünk fel technikusokat (mérések, excel táblák kitöltése, dokumentumok összeállítása stb.). És legyen a munka környezet munkavégzésre alkalmas és hagyjunk teret az alkotáshoz, amennyiben azt a munkakör megkívánja (lásd a google irodái).

A feladatkörök leírását ne csak írassuk alá a munkavállalóval, hanem mi is tegyünk annak érdekében, hogy valóban csak azokat a feladatokat végezze el, amiért felvettük. Hogy értéket teremtsen, és ez ne csak üres lőzung legyen.

Arról nem is beszélve, hogy ha adott munkára szabadúszó szakembert (freelancer) alkalmazunk, akkor semmilyen költséggel nem kell a munkabéren kívül számolnunk. Az "órabér" teljes mértékben a munkára lesz fordítva, az egyéb adminisztratív feladatokat nem nekünk kell intézni, vagy támogatni, finanszírozni.