Veszprémi Technology Meetup előadásom mostani témája: Agilis követelményelemzés

Immár harmadik előadásomra készülök a Veszprémi Technology Meetup keretében:

Scrum review okosan

A jelenlegi projektem során felmerült, hogy hogyan lehetnénk hatékonyabbak, hol tudnánk időt spórolni. Az ötletelést közösen a csapattal csináltuk és az egyik ilyen felvetés érdekes módon a demo volt. Az az esemény, aminnek egy ünnepnek kéne lennie, ahol a csapat átadja a terméket a PO-nak. Vajon elég, ha csak a demozó és a PO van jelen?

Boncolgattuk a dolgot, és összeszedtük a problémákat, hátrányokat és az előnyöket az elképzeléssel szemben.

Probléma:

- ott ül az egész csapat, de csak 1 ember demozik
- mivel mindenki ott van, ezért sokba kerül
- ha nem megy gördülékenyen, akkor nem érzik ünnepnek

Előny (ha nincs ott a csapat):

- közben tud termelni a csapat
- nem érzik kínosnak, ha nem megy simán
- olcsó

Hátrány (ha nincs ott a csapat):

- a csapat nem szembesül a szarral
- a csapat nem szembesül a jóval, nincs ünnep
- nincs meg a sprint lezáró élmény

Látható, hogy az egyik kulcs tényező, hogy milyen maga a demo. Ha rendben megy, gördülékeny, gyorsan, akkor az előnyök eltörpülnek és nem jelenthet kifogást, kapaszkodót. De mit tehetünk azért, hogy gördülékeny legyen egy sprint review?

Tippek:
- legyen felkészülve a demozó
- storykat nézzünk, ne DC pontokat
- legyen előkészített tartalom, anyag, ahol szükséges
- nem vihet be magával senki laptopot
- PO is készüljön fel, mondja el kezdésként, hogy mit szeretne látni
- legyen megfelelő műszaki háttér (SM intézze)
- adjunk körbe post-it lapokat, hogy a kérdéseket, észrevételeket le tudják írni

MVP avagy a precizitás halála?

Gyermek koromban nagyon sokszor barkácsoltunk otthon apámmal, rengeteg minden magunk építettünk, vagy javítottunk meg. Gyakran előfordult kaptár vagy kerti műhely építésekor, hogy még este 10-kor is kint dolgoztunk. Mert nem volt holnap, és mert nem volt 100%-osan tökéletes. A milliméterek bűvöletében nőttem fel, az igazán jó sem volt elég jó. Nem, nem Steve Jobs volt az apám. :-)

A szerencse, meg a tenni akarás úgy hozta, hogy eltölthettem karbantartóként 2 nyarat egy amerikai gyerektáborban. A takarítás, autók rendbe tartása mellett rengeteget dolgozhattam fával is, ami a gyerekkori munkákkal együtt szépen megfertőzött. Igyekeztem minden munkát a lehető legprecízebben elkészíteni, sok káromkodás és bosszúság mellett, főnökeim nagy örömére. Bár elégedettség mérétke inkább az elkészültésg volt, és nem az apró részletek precíz kidolgozottsága.

Az élmények mellett a fa szeretete is megmaradt, így első otthonomban bútorokoat készítettem, majd később a kertbe a gyerekeimnek fa várat, fatárolót fából (:-)), kerítést, stb. Mindig ott a vállamon a súly, hogy tökéletesnek kell lennie, 8 méteren sem lehet 3 mm-nél nagyobb eltérés. Amit soha senki nem vesz észre, nem veregetik meg a vállam, de sokkal több időt és energiát emészt fel.

Egyik jübarátom az építkezéskor 3 hónapg glettelte, csiszolta a plafont, reflektorral világította meg, hogy tökéletes legyen a plafon. Mert 1 hét után már rá se fogsz nézni, és senki se felszegett fejjel mászkál a lakásban. (sarcasm)

Mondhatjuk, hogy de legalább tökéletes lesz, de mint az ilyen emberek, a maximalisták egy csoportja sosem éljük át a katarzist, nincs igazi sikerélmény, mert hiába készül el a mű, mi látjuk azt a 2 mm eltérést, a nem megfelelő illeszkedést, azt a vékony csíkot a plafonon.

Majd jött az agilis módszertan megismerése, tanulmányok, könyvek, oktató anyagok átolvasása, értelmezése, és az MVP fogalma (Lean startup). A felismerés, hogy az egyik online projektem egyik buktató faktora az volt, hogy a startnál egy tökéletes és teljes termékkel akartam elindulni. Mint kiderült, felesleges funkciókra költöttem el időt, pénzt, energiát, olyan fejlesztésekre, amelyek nem segítették, vagy semmilyen hatással nem voltak a növekedésre, bevételre.

Fura kettősség van a fejembe, mert úgy érzem, hogy a maximalizmusom és az MVP nem fér meg egymással. Kicsit boncolgatva a dolgot nem ennyire rossza a helyzet. A kettő ugyan nem zárja ki egymást, csak koncentráltan kell használni. Célszerű az MVP-t meghatározni, és az azon belül lévő részeket profin elkészíteni, az egyes funkciókat üzleti értékek szerint súlyozni és ennek megfelelően költeni rá erőforrást.

Hétköznapi eseményre adoptálva: a kutyaházat úgy készítettem el, hogy összességében jól néz ki, szigetel minden oldalról, megfelelő nagyságú nyílás van rajta, a tetőről lefolyik a víz, és szépen le van festve. Viszont nem lett minden darab fa tökéletesre lecsiszolva, hiszen a 3 réteg festék úgyis eltakarj az esetleges hibákat, az illesztések nem mm pontosak. Viszont kevesebb dő alatt kész lett, a gyerekek tudtak segíteni, mert nem a precizitásra koncentráltam (megvalósult a csapatmunka), és az elkészült termék minden értelemben megfelel a célnak, hosszűtávon is.

Könyvbemutató: A közösségi média nagykönyve

Ma este részt vettem Klausz Melinda A közösségi média nagykönyve című könyv bemutató estjén.
A közösségi média nagykönyve esettanulmányokon és feladatokon keresztül vezet be a közösségi média minden aktuális kérdéskörébe, az oldalak kiválasztásától a trollok kezelésén át a nyereményjátékokig.
Az est során a szerzőt a Marica Kávéházban Péczeli Dóra, a Petőfi Rádió munkatársa faggatta.

Pár érdekesség:
- nem mindegy, hogy mire használod a közösségi felületet (eladni vs. szolgáltatni)
- a kevesebb (like) néha több
- az Oxford egyetem évente cseréli a honlapját pl. hogy az aktuális diákok igényeit trendet kiszolgáljak bevonzák
- azon a felületen légy aktív, ahol a célcsoportod megtalálható, illetve ami szeretsz, amire van energiád

Veszprémi Technology Meetup előadásom témája: MVP, avagy mivel lépjünk piacra

Jövő héten ismét előadok a Veszprémi Technology Meetup keretében:

Veszprémi Technology Meetup előadásom témája: Startup buktatók

Jövő héten előadok a Veszprémi Technology Meetup-on:

Update (pár kép az előadásról):

Az élesítésen túl

Adott egy projekt, amelynek keretében egy információs és támogató weboldal létrehozása a cél. Product Ownerként a funkció lista elkészítése, egyeztetése és a projekt levezetése volt a feladatom, a meglévő követelményelemzés alapján. Nagyon inspiráló volt a feladat, mivel nemes célt szolgált az oldal, így szép kerek és valóban hasznos funkciókból állt össze a végső backlog.

Az első komolyabb egyeztetés folyamán azonban az ügyfél részéről az alábbi aggályok merültek fel:

- Ezeket nekünk kell feltölteni tartalommal?

- Ki fogja moderálni a bejegyzéseket, kérdéseket, hozzászólásokat?

- Ki fog válaszolni a felhasználók kérdéseire?

Stb.

Gondolom kitalálta a kedves olvasó, hogy erre nem volt erőforrás tervezve, így nem volt más hátra, mint olyan fontos funkciók kihúzása, amitől igazán hasznos és kiemelkedő lett volna a weboldal. Így csak egy szokásos, élettelen, információs oldal lett a végeredmény.

Sajnos itt is előjött az a probléma, ami nagyon sok webáruházat indító személynél homályos pont, hogy ki is fogja életben tartani a weboldalt. Sajnos sokan azt hiszik, hogy az élesítés után már nem kell foglalkozni az adott oldallal, az majd működik magától. Ez tévedés, a munka nagyobbik része, csak ezután következik: információ és termék feltöltés, ügyfél kezelés, marketing stb. Az üzleti tervnek ennek is része kell, hogy legyen, ki és mennyit fog az adott részfeladatokkal foglalkozni. És természetesen ezt órában és összegben számszerűsíteni kell, hogy a megtérülést és egyéb mutatókat számolni tudjunk.

Sajnos a legtöbb helyen csak az indulásról beszélnek (startup - sicc) és nem esik szó arról, hogy maga az üzemeltetés, a folyamatos működtetés mennyi energiát és időt emészt fel. Ha pedig nincs rá erőforrás, hogy bizonyos feladatokat (pl. marketing) kiszervezzünk, akkor még jobban elaprózódunk, hiszen olyan területtel kell mi magunknak foglalkozni, amihez nem értünk, így a tudás felszedése is időbe telik. Ráadásul sosem leszünk olyan profik,mint akik napi 8 órában ezzel foglalkoznak.